Szerelem,flört,álmodozás,csalódás vagy boldog kapcsolat ez rózsaszín világ.
Rózsaszín a kedvenc színed vagy abban látod a világod? Akkor itt a helyed :)
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Barátomhoz
Bizony most már belátom,
Undok voltam barátom,
Szó nélkül eltávoztam,
A fejedre bajt hoztam.
Ha megbocsátasz? Isten veled!
Ha nem? Úgy áldjon meg!
Jó szívvel eddig éltél,
Fejemre nem bajt vertél.
De barátom! Feledjük!
S holnap újrakezdjük!
Jó barátok maradjunk,
Kedvességtől dagadjunk!
S az elveszett nyugalmat,
Sokszor könyveimben,
Leltem e unalmat,
Síró könnyeimben.
S a bú ott sorvadozik az én életemben,
S elhagyván a jóéletet, megront engem,
De mondom én most neked, hogy van Mindenható,
S életem már nem üres: Ő Szabadító!
Búcsúzom
Úgy búcsúzom, meg sem hallod,
Többé arcom nem láthatod.
Hogy mi lesz és hogy mi volt,
A sok emlék hol honolt,
Emlék lesz a sebekből,
Emlék minden közösből.
Úgy búcsúzom el...
Úgy voltam itt, talán nem is,
Valótlan volt, minden hamis.
Szép emlékből mi marad?
Fájdalom emel falat
Közénk s a lépés felé,
Tudom, fogsz hiányozni...
Úgy búcsúzom el.
Egy régi barátnak!
Elmúltak a régi szép idők,
Kipusztultak már a szép mezők.
Az élted csak árnyék neked,
Melyet a világ takar előled.
Szíved, Lelked elhal,
Mely nem bírja e nagy tehert.
Tudom, nehéz, tudom mennyire,
De a szíved vezessen
És ne más legyen!
Mikor tudtam, én segítettem,
Tűzön-vízen át én utánad mentem.
De most nem tudok, mit tenni,
Mert lelked nem ér ennyit.
Hisz te gyáván elmenekülsz,
Elfutsz a halálodba,
És azontúl az örök kárhozatba.
Talán már elmentél...
Talán már nem láthatod, mit írtam.
De ha kell, a pokolba megyek le érted!
De akkor is elolvasod e verset.
Talán már túl késő, talán már nincs értelme,
De ha te az életed harcát feladod,
És élted hiába valónak gondolod,
Akkor én a te éltedért is harcolok.
Tudom, mit akarsz, tudom, mit teszel,
De azt jegyezd meg:
Ember csak egyszer leszel!
Egy Baráthoz
Ismerlek már egy pár éve,
Sosem volt Veled unalmas az élet.
Átéltünk sok-sok boldog percet,
No, volt mikor elmorzsoltunk néhány könnycseppet.
Barátként mindig jól helyt álltál,
Ha bajba kerültem, mellettem voltál.
Gyakran gondolok Rád, mi lehet Veled,
S remélem, jól alakul az életed.
Előfordult, hogy hibáztál,
De azóta tiszta emberséggel, mérföldeket jártál...
A Sors néha ugyan megleckéztetett, az akadályokat mégis jól vetted.
Sok oldaladat láttam már,
De Rád sosem haragudtam igazán.
Örülök, hogy más lettél,
hogy a családodra szert tettél.
Vidámságod mindig jól hat rám,
Mosolyodtól lelkem öröm járja át.
Büszke vagyok, hogy a barátom vagy,
Ezért megtudhatod a titkomat,
E pár sorral kívánok sok boldogságot a Születésnapodra!
Se több, se kevesebb
Barátom voltál,
se több, se kevesebb.
Barátod voltam,
se több, se kevesebb.
Szép emlékek leszünk,
se több, se kevesebb,
két lélek, ki együtt sír magányban,
se több, se kevesebb,
két ártatlan bűnöző,
se több, se kevesebb,
két illatos lelki-szemetes,
se több, se kevesebb,
két örök-titok-képzelet,
se több, se kevesebb,
egy lázasan sóvárgó lélek,
se több, se kevesebb,
és egy torz tükör meséje,
se több, se kevesebb,
két metsző, de párhuzamos egyenes,
se több, se kevesebb.
A végtelenben találkoztunk,
és már ott is maradunk,
csak te meg én,
a magány magányos tengerének
két magányos szigetén,
összezárva magány-sorsunk,
ketten vagyunk egyedül,
ahogy újra-újra meg-meghalunk.
Csak te és én.
Csak te és én,
csakteésén.
"Az után, mi voltál,
míg vágyakat vetettél",
megcsaltál, eltiportál,
bűnözővé tettél.
A vak hívő és a még vakabb istennő,
te és én, a két szerető-merénylő,
elárultam a sorsom, a szerelmem,
te vagy büntetésem, óh, te kegyetlen.
Te vagy a hóhér és én az áldozat.
Vagy fordítva? Nem tudom, hogy is van...
Szívem rejtett zugát szenteltem neked,
különleges hely, mi csak tiéd lehet,
de most elfordultál tőlem,
elfordulsz, elfordulsz,
miután megölted a szeretőket.
Hát nem tudod, ki vagy nekem?
Nem hallod meg bús énekem?
Bárgyú, vak barátom,
hibáztam, belátom,
de tudd meg, te voltál az egyetlen,
kinek feláldoztam a szerelmem,
te voltál, kiért véremet hullattam,
kivel a bűnös órákon mulattam,
te voltál az egyetlen bűnöm,
miattad kellett annyit tűrnöm,
érted voltam jó,
ha jó voltam,
érted voltam rossz,
ha rossz voltam.
Én csak egy igaz barátot
akartam,
de elfordultál, és magányos
maradtam.
Hisz annyi mindent áldoztam:
áldoztam magam,
áldoztam őt,
áldoztalak téged,
áldoztam vért, áldoztam kenyeret,
áldoztam húst, áldoztam csontot,
áldoztam gondolatot, áldoztam szívet,
áldoztam ismerőst, áldoztam idegent,
áldoztam ágyast, áldoztam jegyest,
és te most feláldozod
kettőnk meg nem írt könyvét,
mit ezer könny pecsételt volna meg.
"Elfolytál a hóval,
a téllel, jégvirágom",
és árad elsodort,
kedves, kis barátom.
Még hidegebb lettél,
mint a macskakő,
s fejemre hullottál,
vár rám a temető.
És most tudd meg:
Bűnös volt veled minden pillanat,
tőled volt szenvedés minden egyes nap,
tiéd volt az a szeretett-átkozott illat,
mi után sóvárgok minden egyes nap,
ha valaha szerettelek...
már nem szeretlek,
de
ha valaha vágytam rád...
most még jobban vágyom rád,
a földön koppantam egy nagyot,
de ha felállok, neked nyugtot nem hagyok.
Én leszek az örökös kísértet,
ki téged örökkön kísérget,
nyomodban leszek örökkön-örökké,
soha ne feledd, a szabadság mennyit ér!
Tüske vagyok,
se több, se kevesebb.
Oroszlán vagy,
se több, se kevesebb.
Civakodó gyermekek vagyunk,
se több, se kevesebb,
életünk csak színjáték,
se több, se kevesebb,
és kettőnk egy tévedés,
se több, se kevesebb.
A mai nap sikere a kézbe vett boldogság.
Viszont ha holnap egyikünk szomorú is lenne,
Kitárva neki kezünket egyesítjük önzetlen szeretetünket.
Az ismeretlent nevezheted újnak, vagy érezheted fenyegetőnek.
De bátran belevágva is először változtasd meg nézeteidet
Saját önbecsüléseden keresztül, bízva sikeredben.
Csak egy apró mozzanat, mert nincs szükséged más hazugságára,
Hisz elég, ha a saját hazugságodban hiszel,
És annak is ellentmondasz majd idővel.
Ez is csak egy ellentmondásos titok,
Amit mindenki ismer.
Itt, egy új ég alatt
Mi magunk is egy ismeretlen boldogságot keresünk.
A mai nap sikere a kézbe vett vidámság.
Viszont ha holnap egyikünk szomorú is lenne,
Kitárva neki kezünket egyesítjük önzetlen szeretetünket.
Az elején, egyikünk se tudta azt,
Hogyan osszuk meg egymás közt a szomorú időket.
De az idő lassú múlása minden érzelmet helyrerakott,
Bár úgy is mondhatnám, hogy túl hamar lett vége ezeknek az éveknek.
Az évek alatt erős kötelékek alakultak ki,
Ami most szoros, de ha évek múltán
Meglazulnának, a kötelék a szívünkben erős marad.
Így menjünk tovább, igen, menjünk tovább.
Itt, egy új ég alatt, az ismeretlen barátságokból
Mi magunk váltunk az ismeretlen boldogsággá.
A mai nap sikere a kézbe vett vidámság.
A mai nap sikere a kézbe vett boldogság.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Szerelem,flört,álmodozás,csalódás vagy boldog kapcsolat ez rózsaszín világ. - © 2008 - 2024 - rozsaszinimadok.hupont.hu